napfényes délután. visszafogott gyermekzsivaj körülöttünk. mi kell még?
a Platános, az kéne most, Pilsner Urquelle meg Unicum. napszemüvegben olvasni különböző sajtótermékeket és álmodozni a lányról, aki volt és aki lesz (vö.: Arthur, the past and the future King(?)). főleg: ráérni, azt lenne jó. megtehetni. hátradőlni (ne szálljunk el).
a napokban került szóba, hogy én utoljára Tihanyba dőltem hátra, hát az vmikor 1997.augusztus huszonegynehanyadikán lehetett. hátradőlve. úgy, mint nagynéha a Platánban, de a Platán sose így. hogy aztán átsétahajózzak (két és fél óra) BBoglárra, ott szerelmesen andalogjak az éppen lenyugváshoz készülődő napfényben, napszínekben görkorcsolyázó kislányok közt, életem első szerelmével. mindenkinek kívánom, az első szakadjon még a gyönyörű, semmit el nem rontottunk még állapotban, és akkor az ember egész életében, - jöjjön, dövész, éhínség, háború, forradalom, tél, hó, fagy, halál -, egy kicsit, ott legbelül mindig szerelmes maradhat. olyan ez, mint egy fogódzó, egy biztos pont, ahonnan a Földet négy sarkából kidönteni (sic!) ugyan nem, de megmelegedni, pihegni lehet.
(sietek, majd updatelem, ha kell.)