tündi-trendi

Mai mottónk:
Ép testben ép lélek, avagy szívesebben eszünk herendiből, mint csajkából.

Van, hogy nem törődöm a külsőmmel, van hogy betegesen, és lehet máshogy is. Alapvetően szeretek hódítani, a külső tehát nem utolsó tényező. Mármint az első benyomásnál és utána, úgymond, mint karosszéria vagy, később - maradjunk az autóhasonlatnál - szériafelszerelés. Ápoltság, divat. Fontos a kisugárzáshoz. Tudom, hogy mit mutatok kifelé. Ez megnyugtat. (Részben). A lényeg belül van, hogyne. Ha egy tényleg jó csajjal ismerkedem meg, eki láthatóan vonzónak talál, meg tudok hülyülni, vajon miről fogunk beszélgetni? Hányadik mondatnál kell elkezdenem átvenni a stílusát-szintjét? (Jó innentől nyilván nem megy ki másra az egész, mint szórakozásra. Leszögezem, én mindig a tökéletes nőt keresem, ha kell egész életemben).

(ellentmondás) Ha már úgy-ahogy összeáll a kép, akkor kezdenek kétségeim lenni: elég-e, hogy jó az ágyban, nem unintelligens, egész jól néz ki - vajon tényleg inspirál az, ahogy kinéz? Nem jól mondom: ahogy nő? Nem szeretne-e minden férfi olyan partnert, aki NŐ, NŐ, NŐ? Annak minden apró rezdülésével, ahogy a lábát teszi keresztebe (na jó: és szét - a szemét szexista formám), hogy parfümöt, felsőt, bugyit, kontúrceruzát vagy vacsoránakvalót vásárol?
Na, ez sántít, bár súrolja. Meg miről is jutott eszembe? Aha. Hoszú már a hajam (magához képest, persze) és ez még a legkevesebb.

oldencaufield 2003-10-29 19:55:11 #23
A héten minden nap beszélgettem egy kicsit anyámmal. Már eddig is sejtettem, hogy túl vagyok a dolgon, de most bizonyossá vált: nem maradt bennem semmi tüske. Ami volt, az szépen eloszlott a lelkemben, de erre a fajta keserűségre mindig is fogékony voltam. 10 év után szinte újra az anyámnak érzem.
(Ezt az egészet mindenképpen le kell majd írnom részletesen, mert még sohasem történt meg és elég fontosnak érzem már régóta.)
---
Neurotic-ot hallgattam. Letöltöttem az egész Rock-térítő albumot. 1984:)
----
Amarthgil - Angel? Blogját olvasom szívesen. Nagyon dark és kivételesen ez nem derogáló tőlem. Bár még fiatal és beleéli magát, nem tudja, hogy rengeteg út van, nem csak az az egy amiről ő azt hiszi, az egyetlen. Ráér. Kedves.
----
Mailt várok (R.)-től. Hogy ebből mi lesz?

Teljesen felborult a bioritmusom (vagymi). Kettőkor simán fölébredtem. Még kajáltam is az előbb. Ez az átka, ha az ember éjjel dolgozik aztán egy normális közegbe csöppenb egy pár napra.
Elszívok még egy cigit, azán majd meglátom, hátha tudok aludni még valamennyit.

Holnapra letöltöttem megamnak a Galaxis utikalauz fellelhető hat részét aviban. Remélem, nem fog akadni, mert már nagyon régen meg akartam nézni.

Egész nap továbbra is henyélek, olvasok, rádiózok, tévézek. És főleg: eszem! Össze-vissza mindent, ami rám is fér, attól függetlenül, hogy a tavaly ilyenkortól szeptemberig tartó ámokfutásom óta nincsen olyan parám, hogy számolom, mikor, mennyit ettem (nyilván, valami önfentartási ösztön materializálódott ilyen formában:). Enni és helyélni jó, főleg ha közben szellemi táplálék is jut.
----
Itt a friss csajszi én meg vasárnap eljöttem ide és majd talán holna este találkozunk. Egyenlőre egy csepp melegségen, önteltségen és szexuális éhségen kívül semmi nem indokolta, hogy rohanjak vele találkozni. Ráérek még ezen agyalni.

Palacsintaevés lesz!!!

Azon gondolkodom, hogy vajon mennyire keresztülvihető, ha az ember a saját maga által kitalált szabályok között próbál meg nagyon feszesen élni. Gondolok itt arra, hogy megfogadom: minden nap 2 órát töltök x dologgal, aztán egyik este 3/4 8-kor, amikor 10-től halaszthatatlan dolgom van, felhív valaki, egy lány, egy rokon, egy régi ismerős, aki ma és csakis ma ér rá, 8-10-ig, te meg nemet mondasz, mert a szabály az szabály. Vagy ha kivételt teszel, akkor mikor ér? Ha másnap 4 órát foglalkozol a fogadalmaddal? Van-e értelme akkor az egyésznek, ha csak 0,001 százalékban is, de nem tartod be. Az egész soha nem tartalmaz tűréshatárt, vagy valamennyit mégis?
Vagy baromság ezen agyalni? Asszem, ez utóbbi. Csak akkor mihez tartsuk magunkat. Én túl lazán nyomom, csakis ezért vannak ilyen gondolataim.

Tegnap a temetésen az is eszembe jutott, vajon nekem milyen lesz? Nem hiszem, hogy ennyi idősen ezen kellene gondolkodnom, de mivel nem tartozom semmilyen egyházhoz sem, ezért méltán merült fel bennem ez a kérdés.
Kettő dolog aminek mindenképpen el kell hangoznia (hallgassa meg, ki akarja, a nagyszerű Latinovits előadásában):
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség
Babits Mihály: Esti kérdés
(GYK: Húzd be a linket a lejátszóba, vagy másold a shortcut-ot és pasta to open location - mukodik, kiprobaltam)
Másra nem gondolok ezzel kapcsolatban. Talán, hogy ne haljak meg előbb, mint a nagymamám.

Mai mottónk (amit nem kell feltétlenül kielemeznünk):
"Mi van ma, divatba, szivatva vagy avagy be vagy avatva?"
Ludditák

Kemény 10 órát aludtam, ami nagyon egészségesre sikeredett, jól vagyok, na. Pénztelenség, na ez szar, de könnyen tovább lehet rajat lépni, ha már megszoktad, hogy időről időre olyan helyzetbe kevered magad, ami az ideális kispolgári létnek, khmm, minimum a perifériájára szorít.
Mind1, minől több ilyen összegző reggelt kivánok magamnak és a kedves hallgatóknak egyaránt.

Tegnap nagyon kellemetlen volt visszautasítottam unokaocsém és nagybátyám(nem az apapótlóét)
meghívását. Sajnos az unokaocsi mindent megkap otthon, pedig semmit nem tett le még az asztalra. Ha leülök velük őszintén beszélgetni, előbb utóbb előkerül az én keresztem, ti. hogy legnagyobb bajom, hogy nem kezdhetem tiszta lappal CSAK ÚGY az egészet. Értsd: nem mondhatok föl a melóhelyemen felelőtlenül és mondhatom azt, hogy ezt és ezt akarom tenni az életemmel, mert rájöttem etc. Magam vagyok ebben. Ez nem úgy fáj, de ha ez előkerül azzal nagyon kemény önkritikára kényszeríteném a kis családot... Remélem, érthető.

Tisss: a weblog én arra használom, hogy MINDENT őszintén megírjak. Kvázi-terápia, ha nem valós inkább. Lebukhatok és akkor mi van? Nem vagyok bűnöző.
Basszuskulcs blogjában olvastam:

"nagyon sulyos, de osszetalalkozott a blogom, es az igazi eletem. nagyon kemeny szitu volt, es rajottem egy-ket dologra ezzel kapcsolatosan, de semmit sem bantam meg.
Furcsa amikor az embert nem ertik meg. Pedig egyenes mint a szamurajkard."

Ha én találkozom, hát találkozom. Ha valaki blogokat olvas/ír, előbb utóbb ráérez az őszinteség súlyára, tétjére. Hogy ezáltal megismerjük magunkat. (Ez, ahogy nézem, egy kvázi Gadamer-parafrázis). Ha nem, nem ért meg - és én nem is akarom, hogy az illető megértsen. Ennyi.

Ma babázós nap lesz. Van itt nekünk 2 db kislány deluxe, 20 és 22 hónapos kiadásban:)))
Babázni, ha nem is munka, strapa. (Nagyon sokat idézek)

Azért nem kell elkeserednem, egy héttel elnéztem a TV műsort. Nem vagyok még akkora bajban:)

Rákattantam . Naplót írok és tévézek. Éjjel Cinetrip volt a Filmmúzeumon, most láttam először. Jó volt a tévében látni ismerős arcokat. Valami nyaraláskor fölvett videót is kevertek. Tóbiás, Soma, Tóni. Utána meg dumcsi Nagával.
(Ja, lehet, hogy nem mindenki tudja: a Cinetrip az egy partisorozat, illetve annál azért több. Nemcsak dj(discjockey)-k kevernek zenét, hanem vj(videojockey)-k filmeket is, amit aztán nagy vásznakra kivetítenek. a legjobb bulik mindig a Rudasban, illetve a Szigeten a Cinetrip-sátorban vannak.)

Ma este Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele - 1999, R:Szőke András - aki sajnos megsértődött a Tilosra, így már nincsenek osztályfőnöki órák szerda esténként:( Mind1, a filmet megnézem.

CINETRIP -vizi-mozi. Rudas medence&vetítővászon.

Most értem haza a temetésről.

Levethetetlen, faggyas hétköznap a szeptemberi Szombathelyen, épp csak annyira hűvös, hogy fázna a nép keze, ha szőlőt szedne, diót. A pap hiányzott a retorikaszemináriumról. A koszorúk szomorú giccsesek. Mindenki a konvencióknak akar megfelelni, kifelé gyászol, végtisztességet ad.

A fürdőkádban tipikus gondolataim voltak - már amilyenek egy temetés reggelén törnek az emberre. Nem az elmúlás rész, illettve áttételesen csak, ti. hogy 'születés, halál, ivarsejtek érése, házasság, házastárs elvesztése', ilyenek. Komolyra. Megy a telefonozás (E.P. szép szava), ki mikor kivel indul (120 km a táv - nekem 250) etc. Ez azért kicsit fura érzés, hogy ezen kívül a család csak a legritkább esetben jön össze. Illetve a kötelező minimumot betartja, de amugy semmi. Én évek alatt szoktattam rá őket, hogy a legritkább esteben jelenek csak meg. Jó példa az amcsi uncsitesók tavaly is, idén is itt voltak 1-2 hónapot. Na, kit nem ismernek a családból? Yes, yes, yes, yes it's me, somethings all over me.....
Leginkább csak a magam másságát és oly' gyakori nyomoromat nem akarom az orrukra kötni. Néha hazamenekülök anyámhoz, de úgy, ha tudom, nem fog baszogatni és szinte titokban, a többiek előtt, persze. Ha kicsit kiegyensúlyozottabb vagyok, akkor szívesebb vagyok itt, csak hogy lássák a magabiztosságom, aztán ha elmegyek, mondjanak el mindennek - nem vagyok olyan, mint ők. Persze, mondjuk az unokaocsim, aki mindent megkapott otthonról még így is irigyel, és szvsz nem érti én miért nem őt. He's thinking that he's the lucky one, ahogy a németek mondanák.

Egyetlen vágyam, hogy legalábbhazafelé rábeszéljem őket arra, hogy ugorjunk be enni egy tipikus útmenti csárdába, mert az jó,jó,jó! Az apapótló nagybátyám és a húgom biztosan benne lesznek egy kis kulináris röfögésbe (ZS nem túl szép szava).

Az apapótlónál én vagyok/voltam a fiúpótló - két lánnyal (szép, kedves, igyekvő lányok) áldotta meg a sors.
Pisztrángfogás Amerikában kérdése: Lehet-e lányaiddal egy átlag szombat reggel, korán kelve, nagyon másnaposan:

- kocsmázni, durván bebaszni,
- hajnalban egymást hazatámogatni,
- közös haverokkal, barátokkal találkozni,
- halászni,
- csajokról beszélgetni,
- meccsre menni?
Ilyen volt az életenm, míg apapótló nagybácsival töltöttem az időm, mitöbb évekig vele laktam. Aztán elhagytam, elindulta szerencsét próbálni, 4 éve. "Fúj az őszi szél, fáj ez a szív, nem az ősztől fáj a szívem, kedvesem". (Nem pontos ez az idézet, de erről mindjárt bővebben). Haragszik ezért a brotha, nagyon haragszik.

----------------------
Az iménti idézet. Megy vagy 2 éve a Szkénében egy darab, Pintér Béla: Parasztopera. (Ez az egész rajongásom a PBTársulatáért kics V-nek köszönhető.) Abból idéznék, de elfelejtettem. Aztán rá kellett jönnöm, mebnnyire szentimentális egy fasz vagyok. Lent írtam TLD-ről, A darabot 8x láttam, abból vagy 3x lányokkal (mármint hódításokkal), mégis, az a mienk TLD-vel, kicsi V-vel. Meg főleg az enyém. Annál a résznél, amiből akartam idézni, elhagyja a fiú a szerelmét és én mindíg sírok ('más fog ölelni/más fog majd csillagot fonni a szélfútta hajadba/a szélfútta hajadba, kedvesem'). Ez pontos, asszem. És én akkor sírok. Az elmúlással kezdtem, de nem múlik...
----------
Tessék, a leírásom (bal fölső sarok) most derüljön akkor:
Pisztrángfogás Amerikában kérdése: akkor minek nézted meg annyiszor mióta szakítottatok?
- Hogy rohadjak meg, azért!

dutch cheese

Na, ezt eszem most, most jöttek meg az ősök Rotterdamból.

------
tegnap összebalhéztam D.-vel. Szinházban voltunk, előtte ittunk a Libellában, aztán a szinházi büfében utána is és meglepően hamar berúgott. Mit lehet tenni, de nem vette be a gyomrom. Értem én, két hét múlva jön a baba, D. meg amúgy is labilis (9öngyilkos apa) és persze ez a "házasság a gyerek miatt". Bedumálja magának, hogy jó, aztán meg kiborul mert egy kicsit iszik. Sajnálom, hogy nem tudtam tolerálni, de ha a haverom 11-kor hulla részeg szombaton, akkor én továbblépek. Sorry, de szombaton szórakozni szeretek, nem hülyeségeket hallgatni.
-------------
Most már itthon vagyok anyáméknál, az esti vonattal jöttem, mert holnap temetés. Anyám pasijának meghalt az apukája. Szegény, már csak 30 kiló volt, úgyhogy megkönnyebbülés volt mindenkinek - ha ilyet lehet mondani egyáltalán.
Morbid, de a Sírhant műveket nézem éppen. (Mindjárt Thelma és Louise)
-----
Nem megy ma ez a bloggolás, pedig rájöttem, egy ideig írom. Nagyon jó tükör, hogy ha igazán őszinteének gondolom magam barátokkal vagy a leendő szerelmemmel, akkor ezt megmutatnám-e neki?

Elég mozgalmasara sikeredett a hétvége. Végül is (R.) beadta a derekát, de élég viccesen alakult, mert nagyon részeg voltam, reggel meg mindketten másnaposak, úgyhogy egy hosszadalmas előjáték és egy rövid kefélés volt minden, ahol persze 1. én nem mentem el 2. legközelebbre maradt a kislány tönkrekúrása. Ez nagyképűen hangzik, de úgy lesz esküszöm. Az van, hogy meg én nem szeretem az ékszereket, az orr és nyelvpierszingen kívül, viszont neki van fülbevalójam gyűrűje, orr és köldökpierce. Namost, eddig semmit nem tudtam elképzelni, milyen lehet ő, de amikor kihámoztam a ruháiból... esküszöm...ilyen mellekért sokan egymilliót fizetnek!!! Tehát rendben, vékony fiúkat szereti, stimmt minden, majd próbálok jól evickélni, hogy ne unjam meg. Ennyi. Rögtön folytatom.

Nemrég értem haza, azt hiszem egy cseppet ittasan - inkabb az a tipikus munka után ,semmi buli állapot. Az egész beszámolót ébredés utánra hagyom. Így legalább van miért felkelnem, mert ezen túl ...

I'll be back.

Éppen elindultam volna, amikor Torok megérkezett a hírrel, csak 6-ra kell mennem dolgozni. Rossz a telefonom, igy Őt hivta fel a kolléga. Asszem ezért megengedem magamnak, hogy 2 nagyon kellemes órán keresztül feküdjek a kanapén (le kell előtte csekkolnom, nem pisilték-e le a cicák).

(Önostorzás) Az előbb egy órán keresztül dühöngtem, hogy miért kell nekem dolgozni és miért pont ott, amikor gyűlölöm? Nem értem, miért csinálom ezt. Nem tudok pozitív lenni. Kis odafigyeléssel jól keresek kevés munkanappal (mondjuk sok munkával). Jövő héttől indul a tuti projekt, akkor ezt 100%-ig ki is tudom majd használni. Akkor meg minke sírok? Szánalmasan vergődő kis hülyegyerek, ez az ami vagyok. Minden energiámat (rengeteg van, nem is értem néha, honnan - bár lehet, hogy én is egyike vagyok azoknak, akik 40 év alatt elégetik magukat) rossz helyre fektetem be. Mamlasz.

(Öntanács) Tessék Ottlikot olvasni!

See ya tomorrow!

Hogy ki ne felejtsem: a kezdő idézet itt megidézhető az író felolvasásában:

Beszélgetünk, zavarban vagyunk a magunk módján...

Hogy valami jó is történjen: most vettem az éjjel-nappaliban sajtot és figyelem: érett! Eddig csakis olyan sajtot láttam éretten, ami: 1. Hollandiából érkezett ajándékként 2. két hete volt a kamrában.
Az előbb felpörögtem és elmosogattam a mintegy 1 heti szennyest. (húú, eddig fel sem tűnt, hogy a már a Charlie angyalai is Aaron Spelling prod.).
Namost, mosogatás közben flashem volt, mint ahogy Proust-nál a teába áztatott madeleine-darbkának az íze beindítja az emlékezést - nálam ez a Cif Sensitive mosogatószer illata volt. Eszembe jutott mikor még a Terézvárosban laktam (pont 2 éve) és TLD-vel pizzaztunk a Körúton. Kaptam egy SMS-t lln-től, aki odavolt értem, és én nagyon kedveltem, sose bántottam volna, TLD pedig a nevemben írt neki egy szemét SMS-t. Nagyon kiakadtam rajta és haragudtam Rá. Amikor már majdnem hazaértünk - nagyon csöndbe mentünk, nagyon feszült hangulatban, olyan megtudnálakfojtani-érzéssel - hirtelen megéreztem, hogy most akár el is veszíthetem e miatt a gyerekes húzása miatt. nagyon hevesen magamhoz rántottam és azt hiszem akkor szerettünk valóban egymásba. Vajon enélkül is így alakul?
Jó, ez szentimentálisan hangzik, de ez van. TLD volt a Nagy Ő és mégis sikerült elrontani 4ever:(

A másik oldalam, ami miatt tényleg mocskos kisgennygóc vagyok:
most nézem, mivel a cuccaim nagyrésze még ZS-nél van (nem visz rá a lelkierőm, hogy elhozzam, pedig már aug.óta elköltöztem, szakítottunk), kb 3pár zoknit mosok-nem mosok-hordok. használt zokniban versenyzünk Torokkal:) Vicces, hogy 2 nőt is megkaptam használt zokniban. Nem is gondolnák rólam, milyen mocsok vagyok. Ennél csak életem legszemetebb húzása keményebb: már nem is tudom, talán ANK-nak vettem egy fogkefét, amikor először nálam aludt, kedves figyelmességnek szántam. Aztán ANK ment a kefe maradt. Azóta azzal már három másik lány mosott fogat, ha jól számolom. Miért, a farkamat is a szájukba veszik, nem?

Faszom legyen a fogkeféd!!!

Furcsa, milyen lassan telik az idő. Blogokat olvasgatok, ami nem egészen egyértelmű érzéseket vált ki belőlem. Mert: inkább magányosabb leszek tőle, mint nem. Együttérezni egy percre egy-egy megfoghatatlan emberrel. Hmm. A barátokkal-haverokkal nem tudok szót érteni. Aztán még én sírok, hogy nem ért meg senki. Szar alak vagyok. Önző fasz.
Mindennapi breakdown .

Komoly alvászavar vagy eccerűen csak ki vagyok pihenve. Már voltam a közértben, megreggeliztem: 3 tojás, pár virsli, zsemle. Most Nescafé jön. NEm túl bő reggeli választék a TV-ben, illetve most kezddik a Jaj, a szörnyek, amit nagyon régóta szeretek. A helyzet az, hogy pár hete kezdek visszaszokni a tévézésre, ami nem baj, mert álltalában csak hallgatom még a rajzfilmeket is - mást meg nemigen nézek. A Focilázból olvastam Nick Hornbytól - nem rossz, de én nem bírok egybe kiolvasni egy ilyen könyvet, csak az e heti újságokat már kiolvastam (jelesül, a MaNcs-ot, Jelenkort, Beszélőt). Vajon hol és mikor kapok ÉS-t a hosszú hétvégén?

Pisztrángfogás Amerikában kérdése: Te tudsz egyszerre olvasni, tévézni és kajálni?

Tényleg jól vagyok, ahhoz képest, ami a héten történt. Mondjuk nem mindig kell/lehet tudatosan pihenni, ezt lassan be kell látnom. Az előbb kifostam a belem. Mindegy, mar jo. Nem nagyon lehet csodálkozni, szetcsusztam a héten, csak tegnap ota van pihi. Sokat iszom, MINDENT össze-visssza. Meg belecsusztam kicsi szivogatásba 2 nap is. Leginkább viszont nem kellene 3 doboz cigit szívni, meg diktátornak dolgozni lószar pénzért kurva sokat, parában. Na, ezt inkább hagynám most.

Pisztrángfogás Amerikában kérdése: Ön züllött már a héten és/vagy tervez ilyen irányú tevékenységet folytatni a forradalom tiszteletére?

FlowRah blogját olvastam tegnap. Inspiráló a személyes blogok között ez teccik nekem. A régi meg a mostani blogok, amik kulturat nyomatnak, az más. A személyesekben az a csodás, hogy végtelenül alpáriak. Úgy értem, hogy milyen lehet, ha valaki szépen kiteregeti a szennyest, leírja, milyen kis mocskos, érzőszívű genyó, mint én is sokszor, aztán kiderül a barátai közt, mondjuk. Akik tudják, de nem szeretnek erre gondolni. Finom!
A blogot kedvenc lakótársam kérdése után - hogy írok-e naplót-, kezdtem el. Talán jó, talán elvesz a másik írásoktól, akkor majd abbahagyom, észre fogom venni. Adrian Mole óta a napló menő.

Pisztrángfogás Amerikában kérdése: Olvas-e ön blogokat (költői kérdés)?

Hát blog. Nárcizmus és maszturbálás.

Az új szerzemény lánynál (R.) aludtam, de nem akart velem lefeküdni. Mi vagyok én, gyerek? Nem hittem el, ezért reggel 10-kor (6-kor volt fekvés) ugy otthagytam. Meg voltam sértődve, na. De mégis mi a fenének képzel, hogy polo-bugyi, aztán meg nyugodtan birok mellette aludni? Jó, 5 napja jöttünk össze, de hat könyörgöm, 27 éves vagyok, nem 17. Na mindegy, val'szeg Ő is berágott, mert ma amikor hivtam, azt mondta semmi gond, sőt, de aztan hivatkozott mindenféle átgondalandóira meg fáradságra, pedig tuggya jól, hogy most két napig dolgozom és akkor sajna semmi meeting, hacsak be nem néz hozzám, azt meg rühellem (ezt is tuggya, asszem). Berághatott. De hát kefélni mással is tudok, én meg VELE akarok lenni, de a szex is fontos, nem csak a romantika. Azért még kivárok, 3 napot megér még, hátha csak. (Megjegyzem, szerelem nem lesz ebből.)
Mocskos állat hangulat tart.

****

Szellemi repkedés ma nemigen volt, csak tervezés, nagyszabású és kulturálisan mozgató dolog van születőben a részvételemmel, ez fontos és radikális változásoknak leht előszele - AMI KURVA JÓ! Addig maradhat az enyhe depressziós hülye 4 napos ünnep (már akinek). Mér' pont én nem tudtam mostanáig egy legalább megközelítőleg átlagos életet kialakítani? Most mehetnén haza a családhoz, nagymama, etc., egész jó lenne, most lenne kedvem kivételesen, de sajnos most meg nem lehet, ha meg már itt maradok, akkor abbol val'szeg megint zulles lesz, mondjuk legalabb elotte Szkene, Sehova kapuja, azt meg csak eccer lattam. Utana A38 - Madrid de Los Austrios (A) - tavalyi nagy kedvenceim - , maybe.

(Most veszem eszre, hogy felvaltva irok ekezettel és a nélkül, I'm so sorry - you so sweet:)

Lefekudni, koran kelni - rend a lelke (mondom ezt én:).

Első beírás: helyzetjelentés.

Most fogyott el a cigim.
Nem tudom hány óra.
Holnap dolgozom.
Tegnap hisztiztem.
Tegnap züllöttem.
Ma vegetáltam.
Megnéztem. 2:56.

"Már fél három! Milyen gyorsan elmúlt egy év."